Stílusgourmand x MÜÜSKA

Páros interjúnkban Pécsi Balázzsal, a Stílusgourmand című könyv szerzőjével és a Millions & Billions névre hallgató, kiállításunkon debütáló tapéta-, díszpárna- és fotelkollekció tervezőjével, valamint Vandlik Júliával, a kollekciót gyártó és forgalmazó MÜÜSKA design brand tulajdonos-ügyvezetőjével beszélgettünk a közös együttműködésükről, amely a Stílusgourmand x MÜÜSKA kollekcióban öltött testet.

A designmárkád, az oroszul egérkét jelentő MÜÜSKA darabjai ugyan első blikkre dekoratív lakberendezési termékeknek tűnnek, mégis többek annál, inkább már az úgynevezett collectible design regiszterébe tartoznak. Miért efelé indultál el? 

Vandlik Júlia: Aki ismer, tudja, hogy a személyiségem alappillérei a kreativitás és a vizuális látásmód, szépérzék (na meg bizonyos fokú őrület). A reklámszakmában eltöltött sok-sok évben nyilván rengeteg mindent láttam, szívtam magamba és alkottam kreatívan, de visszafojthatatlan vágyat éreztem mindig is a terek és enteriőrök alakítására is, így emellett régóta foglalkozom - kvázi másodállásban - enteriőrstyling tevékenységgel, ahol kiélhetem az ilyen irányú szenvedélyemet. A kérdésre válaszolva, több tényező együtt állása dobta számomra ezt a dolgot, hiszen egyrészt, ezekben a projektekben sorra azt tapasztaltam, hogy akármilyen széles is az enteriőrök megalkotásához rendelkező termékek palettája, mégis azon a fronton komoly hiányosságot éreztem - ami talán az egyik leglényegesebb szempont egy berendezésnél -, ahol valami igazán egyedi, különleges és ami a legfontosabb, a leendő használó személyiségét igazán kifejező darabra lenne szükség. Itt nem kell nagy dologra gondolni, akár már egy-két, a tulajdonos számára jelentéssel bíró párna vagy egy domináns falfelület is sokat számít, de például egy különleges, kortárs festő munkájával „összenőtt” fotel egyenesen uralni is képes az adott teret, ezzel pozitív értelemben determinálva tulajdonosa identitását.

Találni egy olyan csatornát, hidat, amely révén a kortárs festészet nem csupán egy szűk réteghez jut el, hanem jóval szélesebb közönséghez. Így adta magát, hogy kollaboráljon a két ügy és a kortárs festmények párosuljanak funkcióval bíró tárgyakkal, megsokszorozva azt a felületet, ahol beszivároghatnak a hétköznapi életünkbe. Tekintettel viszont ezen darabok jellegére és a koncepció céljára, alapvetésnek tartom, hogy az ilyen MÜÜSKA darabok mind egyediek vagy limitált darabszámban elérhetők csupán.

A május közepén megjelent stílustanácsadó és etikettkönyvedben, a Stílusgourmand-ban a szerzői bióban azt olvasni, hogy luxusszakértő és szerkesztő-újságíró vagy, illetve korábban egy évtizedig divat- és enteriőrstylistként is dolgoztál, miközben luxus divat- és designmárkáknál láttad el a kommunikációs és marketingvezetői feladatokat – szimultán pedig blogolsz is a The Gentleman’s Review luxusblog tulajdonosaként. Ez már önmagában is elég sok minden és akkor ehhez még most hozzájön a tervezés. Hogy jött ez, régi, bakancslistás vágy netalán?

Pécsi Balázs: Voltaképpen teljesen új terepnek nem mondanám, hiszen a karrieremet 17 évvel ezelőtt az érettségi után, az egyetem végzése mellett dekoratőrként, tervezőként (és termékfotósként) kezdtem a Kreatív Hobby üzletláncnál. Több minikollekcióm is piacra került, látványosabb, gyönggyel kivarrt filctáskákat, valamint marabutollal és gyöngyökkel dekorált filc és dekorgumi ékszereket terveztem a KH Design márka égisze és a saját nevem alatt. A cégnek ez az albrandje olyan egységcsomagokat forgalmaz, amelyekben minden alapanyag benne van a tervező által kreált termék elkészítéséhez. Mivel a tulajdonosok elég hamar az üzletlánc művészeti vezetőjévé neveztek ki (a Librivel közös online kreatív kézműves magazinjuk főszerkesztői megbízatása mellett), így erre a munkára később a menedzseri és a lapkészítési feladatok miatt nem jutott már időm, arra azonban elég volt, hogy elsajátítsam azt, miként megy a tervezés folyamata. (Még akkor is, ha itt gyártásról nem volt szó, hiszen az már a vásárló feladata volt, az én munkám a szabásminta megrajzolásáig és az elkészítési útmutató megírásáig tartott.) A tapéta- vagy párnagyártás teljesen más regiszter, nem mondom, hogy ebbe nem kellett belerázódni – bevallom, korábban például sosem hallottam azt a szót, hogy kéder(zsinór), holott közel négy évet húztam le a Kreatív Hobbynál, és utána is több, nőknek szóló magazinban vezettem a DIY-rovatot. Szóval egy érdekes tanulási folyamat volt, és örülök, hogy több lettem általa tudásban. A konkrét kérdésre válaszolva pedig, habár nem ezzel az olthatatlan vággyal keltem és feküdtem, hogy nekem márpedig designerré kéne avanzsálni valahogyan, de nyilván eljátszik az ember a gondolattal, hogy kipróbálná magát ebben – ha egyébként az addigi pályafutásának jó részét azt tette ki, hogy designerekről és az új kollekcióikról ír, vagy ingatlanokat próbál publikálásra alkalmas formába hozni, feltuningolni.

Korábban csakis képzőművészekkel működtél együtt, miért tettél kivételt most Pécsi Balázzsal és a Stílusgourmand-nal?

Vandlik Júlia: A MÜÜSKA filozófiája továbbra is arról szól, amit az előző kérdésben is fejtegettem és ennek szellemében az elsődleges cél és termékkoncepció nem változott, mely szerint validált nemzetközi művészekkel dolgozunk.

Valóban jelentett egyfajta dilemmát számunkra a megkeresés, hiszen Balázs és alkotótársa, az AI, a Stílusgourmand könyvhöz készült nagyon karakteres illusztrációkkal nyilván nem tartoznak a fenti kategóriába, viszont a közös pont, a törekvés, a „valami más, trendenkívüli akarása”, nagyon ismerős frekvencia nekünk, ezért úgy döntöttünk, hogy megyünk vele, és kiadjuk ezt a minden tekintetben kakukktojás, egyedülálló kollekciót közösen. 

Hogyan kell elképzelni egy ilyesféle közös munkát? Miként lesz egy műalkotásból, vagy jelen esetben egy mintából tapéta, díszpárna, fotel vagy akár szőnyeg? 

Vandlik Júlia: A termékek megalkotása és gyártása egy szinergikus folyamat, amely a művésszel indul, hiszen ő a múzsája, az ihletője egy új darabnak. Ha kiválasztásra kerül, hogy az adott alkotást milyen konkrét formára/funkcióra szánjuk, készül egy háromdimenziós látványterv. Amennyiben ezen a szinten rendben találjuk, következnek a gyártó partnereink. Különleges antik foteljeink esetében válogatott restaurátorokkal és kárpitosmesterekkel dolgozunk, amennyiben limitált szériás új bútort készítünk, az egyedi bútorgyártóinkhoz fordulunk, tapétáinkat a Tapétagyár készíti, a párnák, textilek és szőnyegek esetében pedig a Printextil működik közre a gyártási folyamatban.

Hogyan tud inspirálni egy könyv egy tapétát vagy díszpárnát, netán egy fotelt?

Pécsi Balázs: A könyvek sok terméket képesek ihletni, bár az esetek nagy többségében itt olyan kiadványokról van szó, amelyekből film vagy rajzfilm is készült, hiszen a vásárlót a jól ismert szereplők és az arculat fogja meg és ösztönzi a termék megvásárlásra – amit az is segít nyilván, hogy nagy népszerűségű és széles ismertségnek örvendő, fikciós történetekből készülnek ilyen audiovizuális alkotások.

Ugyanakkor ehhez nagyon karakteres látványvilág is társul, amelyet a mesterséges intelligencia segítségével hoztunk létre. A könyvben szereplő közel 300 színes és stílusos képből már volt hova építkezni ezen a fronton is, adta így magát, hogy ezek hordozóanyagokra, metálfóliát kapó papírra vagy bársony textíliára kerüljenek. De nem ez a Stílusgourmand első, szokatlannak mondható kollaborációja, a hónap végéig még ki lehet próbálni például a könyv ihlette Stílusgourmand Aperitivót a Kempinski Hotel Corvinus Budapest koktélbárjában, a Blue Fox The Barban, amely két koktélból, egy alkoholmentes mocktailból és a dél-olasz gasztronómia ihlette falatokból áll – nem hazabeszélek, de tényleg nagyon finomak. E gasztroajánlat sztorijába belefűztük a hotel névadójának, Mátyás királynak a második feleségét, a reneszánsz hazai elterjesztésében kulcsfontosságú szerepet vállaló Aragóniai Beatrix királynét (házassága előtt nápolyi királyi hercegnőt) is. De ugye a MÜÜSKA-val közös kollekcióban is volt a könyv mellett plusz inspirációforrás.

A lakberendezési kollekciónál ismét Dél-Itáliához nyúltál, miért inspirál téged ennyire ez a vidék?

Pécsi Balázs: Nem tagadom, hogy nagy „italomán” vagyok, Olaszország bármekkora dózisban jöhet. Már gyerekkoromtól rengeteget utaztunk oda, és ezt a jó szokást felnőtt koromban is megtartottam. Bár vannak még vakfoltok a térképen, de azért elég nagy hányadát bejártam már az Appennini-félszigetnek. Campania régió különösen a szívem csücske, nyilván ebben nagy szerepe van annak is, hogy édesapámék egy időre kiköltöztek Nápolyba középiskolás koromban, így az iskolai szüneteket én is ott töltöttem. A kollekciót a közelben lévő Capri szigete/városa is nagyban inspirálta, ahol a természet, a villaépítészet és a luxusüzletek már tiniként is elvarázsoltak. Igazából ott döntöttem el, hogy mégsem egyiptológus leszek, amire sok évig készültem, hanem a divat, a design és ezek kapcsolata a luxussal az, ami igazán érdekel. Tehát itt egy újabb kapcsolódási pont a könyvvel, hiszen, ha ez az átkattanás ott nincs, akkor könnyen lehet, ma nem ezzel az iparággal foglalkozom, hanem egy ecsettel tisztogatom a leleteket valahol a Nílus mentén. Capriért és a többi olasz luxusvároskáért – például a liguriai Portofinóért vagy a szardíniai Porto Cervóért – odavagyok, szívesen is járok vissza mindbe. Ezek a városok ugyanis a sikkes utazás/nyaralás szinonimái. Különösen igaz ez az 1970-es évekre, amikor olyan, kifinomult stílusuk miatt is szeretett világsztárok, a luxusmárkákkal is összefonódó elegáns stílusikonok keresték fel e lokációkat pihenés gyanánt, mint Jackie Kennedy/Onasszisz és a húga, Lee Radziwill, továbbá Grace Kelly, Maria Callas, Sophia Loren vagy Elizabeth Taylor. A hetvenes évek színes-mintás, karakteres szettjeinek elemei, a hangsúlyos drágaköves ékszerek vagy épp bizsuk, a jó értelemben vett hivalkodás attribútumai jelennek meg az akvarell jellegű AI-grafikák által a mintákon, amelyekhez kevertem az 1974-es Emmanuelle című kultuszfilm által ikonikus darabbá vált bambusz/rattan pávaszék stilizált oktagon szövésformáját. A csíkozást a liguriai templomépítészetből vettem, de ugye klasszikus mintája ez a nyárnak is, és az is cél volt, hogy bizonyos színállások kifejezetten üdének hassanak.

Volt ennél a kollekciónál valami gyártói nehézség, amelyet nem volt egyszerű megugrani?

Vandlik Júlia: Itt a termékek és variációk száma volt az, ami a folyamatot bonyolította, hiszen azon túl, hogy egyszerre készül 3 féle terméktípus különböző gyártókkal, a tapéták, párnák és az extravagáns, trónus szerű fotelek, a minta összetettsége és színállások adta kombinációk csak a tapéták esetében is 30 féle verziót jelentenek, ezekhez adódik az 5 féle párna- és 3 féle fotelminta. Ami nekünk most a bonyolultságot jelenti, az viszont a kollekció egyik sajátossága, erénye is lesz, ez a végtelen számú variálhatóság.

A kollekciótok egyes tapétáit ennek az interjúnak a keretében mutatjátok meg először publikusan ízelítőként. Elég karakteres a stílusuk, hova ajánlod őket?

Pécsi Balázs: Nos, aki ismer, azt tudja rólam jól, hogy nem vagyok a minimalizmus nagy barátja – bár abszolút elismerem az erényeit. Sosem tudtam ehhez a lakberendezési vagy öltözködési irányzathoz kötődni, valószínűleg azért, mert sokan biztonsági játékra használják. Persze, ez nem az esztétikai irányzat hibája, de számomra mégis összeforrt valahogy a megúszással és az unalmassal. Persze, amikor lakberendezési magazinok – pl. a Polgári Otthon vagy a Lakáskultúra - szerkesztője és stylistja voltam, akkor minden stílusban meg kellett oldanom a feladatot, egy rusztikus vagy minimalista otthon stylingolása esetén is elégedettek voltak velem a feletteseim. De egyértelmű volt számukra is, hogy én a túldíszített, izgalmas és eklektikus tereknél vagyok a legjobban bevethető, ebben lubickolok. Merthogy ezek az enteriőrök egy szakembernek sokkal nagyobb kihívást jelentenek szerintem, pont azért, mert ha nem „matematikailag” van kimérve az adagolás, az egyes stílusok és minták ütköztetése, akkor disszonáns, káoszos, netán giccses lesz a végeredmény. Ez engem mindig is motivált – és nyilván a személyes esztétikai ízlésem is errefelé terelt. A Millions & Billions kollekciót egyaránt el tudom képzelni magánlakásba, szállodai szobába vagy közösségi terekbe, vendéglátóegységekbe is – egyébként kifejezetten olyan szemlélettel terveztem meg a S/ALON-ra a standot, hogy bizonyítsam, a kollekció jól bírja az elütő mintákat és a különféle bútorokat. De, mint itt a mockupokon is szembetűnő, az egyszerűbb vonalvezetésű és textúrájú darabokkal is jól párosíthatók a minták és színállásaik. Szerintem bárki számára ideális választás lehet ez a kollekció, aki szeretné, hogy az enteriőrje emlékezetes és lélegzetelállító legyen – nem titkoljuk, hogy statement elemeknek szántuk a termékeket, de azért tettünk be szürke monokróm színállást is a biztonság kedvéért.

Fedezd fel Pécsi Balázs és Vandlik Júlia közös kollekcióját az év legizgalmasabb design és lakberendezési eseményén szeptember 20-22 között a Budapest Arénában! Kedvezményes jegyedet beszerezheted itt, Facebookon és Instagramon pedig friss hírekkel és inspiráló tartalmakkal várunk.