Lakástrend Kiállítás
Budapest Sportaréna
2024. S/EPTEMBER 20-21-22.
"Senki nem színez úgy, mint a természet" - állítja Tekla Severin, multidiszciplináris tervező, fotós és színspecialista.
Tekla Severin neve és jellegzetes stílusa már ismerős lehet, hiszen folyamatosan nagyszerű márkákkal dolgozik együtt. Az általa tervezett termékeket és tereket ízlésesen koordinált színek, szabályos geometria és ötletes perspektívák jellemzik. Belsőépítészeti és bútortervezési háttere, a fotózásban szerzett tapasztalata és egyedülálló munkája révén vált világszerte elismert színszakértővé és trend-előrejelzővé.
A Vauni egy svéd kandalló márka, amely a designra és a fenntarthatóságra helyezi a hangsúlyt. Bestseller termékük, a Globe nemrég új külsőt kapott: finom, meleg földszínekben pompázik. Az együttműködés keretében Tekla olyan árnyalatokat alkotott, amelyek kitűnnek a hétköznapokból, mégis minden helyiségbe illenek.
Az idei S/ALON BUDAPEST lakástrend kiállításon lehetőséged lesz megcsodálni ezeket a gyönyörű, környezetbarát kandallókat partnerünk, a NanoHouse jóvoltából. Addig is olvasd el Tekla Severinnel készült exkluzív interjúnkat, amelyben személyes és szakmai hátteréről, inspirációjának forrásairól, kedvenc projektjeiről és jövőbeli terveiről kérdeztük!
Ez a munka egy utazás és folyamatos fejlődés. Jelenleg a kiállítási tervezést és a színkollaborációkat élvezem a legjobban.
Alapvetően belsőépítész és bútortervező vagyok. Ezt tanultam, és miután 2010-ben megszereztem a diplomámat, sok éven át ezen a területen dolgoztam egy építészirodában, mielőtt 2015-ben megalapítottam a saját multidiszciplináris stúdiómat.
  |
A túlzottan sok skandináv stílussal – szürkével, fehérrel és feketével – való munka, illetve az ebből fakadó unalom volt az, ami más nézőpontok, más perspektívák és színek keresésére ösztönzött. Az Instagram is tagadhatatlanul jelentős szerepet játszott, amely az elsődleges kommunikációs felületemmé vált.
Multidiszciplináris utam első évei a fotózásról szóltak: először csendéleteket, majd teljes formátumú építészeti fotókat készítettem szerte a világon. Akkoriban felemelőnek találtam a fotózás szabadságát, elsősorban azt, hogy nem kellett törődnöm a funkcióval, a konstrukcióval vagy a téma teljességével – legalábbis az építészethez és a designhoz viszonyítva.
Szerettem a vizuális elemekre koncentrálni, olyan szabad, dekonstruált és absztrakt lehettem, amennyire csak akartam.
Néhány év elteltével azonban késztetést éreztem arra, hogy döntéseket hozzak, tervezzek és irányítsam azt, ami a kamera előtt van. Így végül visszatértem a belsőépítészethez, először különböző kampányok díszlettervezésével és művészeti vezetésével. Ezzel bezárult a kör.
Mikor kezdődik bármi is igazán? Az életben minden oda visz minket, ahol vagyunk, nem igaz? Az első emlékem, amikor öntudatlanul is éreztem a színek és a tér fontosságát, az volt, amikor a szobám púderrózsaszín, faltól falig érő szőnyegét egy rágógumi folt miatt fel kellett tépni. Talán 6 éves lehettem, és le voltam sújtva.
Egy másik befolyásoló tényező az volt, amikor 9 évesen a látásom rohamosan romlani kezdett. Annyira féltem, hogy elveszítem, hogy megszállottjává váltam mindennek, ami vizuálisan vonzó.
A középiskola hozta a művészetet és kézművességet az életembe. Felfedeztem a művészet és a fotográfia összes klasszikusát, például Henri Cartier-Bressont, a korai utcai fotográfiát és így tovább. Egy fotós gyorstalpaló tanfolyamnak köszönhetően beleszerettem a filmek laborban történő előhívásába.
Ez az első tiszta emlékem a teljes kreatív flow-élményről: az idő feloldódott a munka tiszta örömében.
Határozottan hiszek abban, hogy ezek kölcsönhatásban vannak; a különböző tudományágak perspektívát adnak egymásnak. Például soha nem kezdtem volna el ilyen jellegű fotográfiákat készíteni, ha nem építészetben szereztem volna a képesítésemet és a szakmai tapasztalatomat. A látképek vonalai, a részletek és a nézetek egyenesei olyanok, mint az alaprajzok.
Talán soha nem készítettem volna rétegelt tereket, a realizmus és a szürrealizmus 2D/3D perspektíváit, ha nem fotóztam volna rengeteg különböző típusú teret, kiváltképp posztmodern építészetet.
Eddig sosem okozott gondot számomra, hogy ihletett maradjak. Inkább az ellenkezője – mivel állandóan olyan dolgokat látok, amelyek inspirálnak, kihívást jelent, hogy jelen legyek, és ne csak a felhők között vagy a saját fejemben barangoljak. Néha ki kell kapcsolnom a radaromat, hogy képes legyek minőségi időt tölteni másokkal és megélni a jelent.
Igen, sok, de az egyik, amit mindenképpen meg kell említenem, az Ricardo Bofill La Muralla Roja nevet viselő épülete a spanyolországi Calpe-ban. 2017-ben egy építészeti magazin számára fotóztam, már akkor is roppant népszerű volt. Ezt a remekművet élőben megtapasztalni sokkal többet adott, mint amire számítottam.
Mivel ott szálltam meg, nyomon követhettem, hogyan változik az épület a napfénnyel együtt. Igazán varázslatos volt. Egy másik örök kedvenc épületem a Thorvaldsens Múzeum Koppenhágában. A színek, a minták, a termek mennyezete és a “szoba a szobában” perspektívák egyszerűen varázslatosak.
Szeretem, ha az emberek így látnak engem. Egy ügyfél és fotószakértő (az Adobe Photoshop kreatív igazgatója San Franciscóban) mondta ezt nekem először.
Azt hiszem, ez jól összefoglalja, mit is akarok elérni.
Minimalizmust az erős, letisztult elemek tekintetében, de melegséget az emberi jelenlét értelmében - legyen az egy kéz, egy láb, egy profil vagy csak egy pár papucs, ami arról mesél, aki éppen elhagyta a szobát... de természetesen a színek és a fény terén is melegségre törekszem.
Számomra az általános minimalizmus műfaja nem érdekes. Szerintem gyakran nem emberközeli, hiányoznak belőle az érzelmek és a hangulatok; a “modern” effajta hideg és nagyon technikai formája nem vonz.
Azt mondanám, hogy két kiállítási tervemre: az "An apartment of one’s own" és a "Dimensions of Colour" installációkra.
A tavalyi Milánói Design Hét során a Sancal számára én készítettem az "An apartment of one’s own" belsőépítészeti koncepcióját és kiállítási designját. Minden aspektusát imádtam: a cég kreatív vízióját, a teljes alkotói szabadságot, amit megadtak nekem, a kontextust, a személyre szabott tervezés szintjét, amit sikerült megvalósítanom (különleges terrazzót, márványozott felületeket és konyhát, könyvespolcokat terveztem).
A brief szerint a térnek olyan érzést kellett keltenie, mintha otthon lenne benne az ember. Mivel én szívesen dolgozom absztraktabb és grafikusabb módon, az elején kissé stresszes voltam, mivel nem akartam eltérni a brieftől vagy elvetni a sulykot. Büszke vagyok arra, hogy mertem ennyire dekoratív lenni, szerintem remekül sikerült.
A "Dimensions of Colour" projekt magában foglalta a Stockholmsmässan bejáratánál lévő 250 négyzetméteres tér tervezését, kurátori kezelését és kialakítását a 2023 januárjában megrendezésre kerülő FORMEX lakberendezési vásárra, az esemény "Colour Vibes" témájának megfelelően. A kihívás az volt, hogy a vásár több mint 400 kiállítója közül 200 terméket találjak meg, válasszak ki és mutassak be egy átfogó koncepcióban.
A terv elrendezésének inspirációját a labirintusok, a bújócska és a Rubik-kockák adták. A 4 házat és 2 nyitott teret cikcakkban helyeztük el, hogy a térben való mozgás során örökké változó perspektívákat, kereteket és színdimenziókat hozzanak létre.
Nagyon büszke vagyok arra, ahogyan minden összeállt térben és tónusokban egyaránt. Minden homlokzat, fal és fülke más színű volt, különböző kombinációkat hozva létre, illusztrálva a színelmélet örökké tartó vizsgálatát és az egyik kedvenc mondásomat:
A szín mindig relatív, soha nem abszolút. Az határozza meg, hogy mit teszel mellé.
Hogy számtalan területen dolgozhatok, felfedezhetek anyagokat, nagyszerű emberekkel találkozhatok és rengeteget tanulhatok. Ugyanakkor kihívást is jelent: folyton új kerékvágásba szokni, új kapcsolatokat kialakítani, közös nevezőt találni, miközben állandóan üzleti ügyletek között kell navigálni.
Még több terméktervezést és együttműködést, mind nagy nemzetközi márkákkal, mind kisebb cégekkel.
Ezek jellemzően olyan termékek, amelyekről egyelőre nem beszélhetek, de egészen 2024 nyaráig vannak újdonságok ütemezve. Annyit mondhatok, hogy idén augusztusban egy új együttműködésem jelenik meg a Montana Bútorral, szeptemberben pedig lesz egy termékbemutatóm a Stockholmi Design Héten.
Ezeket maga a föld és a természet, annak különböző helyszínei és anyagai ihlették. Gyakran mondom: "Senki sem tud úgy színezni, mint a természet".
A Sunset egy közepesen sötét, földes, barna-vörös árnyalat, izzó alaptónusokkal, amelyet a terrakotta karaktere és a naplemente ragyogása ihletett. A Coral egy világos barna-rózsaszín tónus, enyhén púderes benyomással, amelyet Bohuslän lágy, homokos vörös gránitsziklái, valamint egyedülálló korallzátonyai ihlettek.
Az Almond egy selymesen matt szín meleg bézs árnyalatban, amelyet a mandula lágysága ihletett. A Moondust egy matt, semleges szürke szín közepesen sötét árnyalatban. A holdpor, az árnyjáték és a még fel nem fedezett dolgok izgalma ihlette. A Cobalt egy tiszta és mély kobaltkék szín, amely helyiségtípustól függetlenül absztrakt művészeti akcentussá válik.
Mind nagyon fontos! Ez kell legyen a közös alap, ahonnan kiindulva mindannyian dolgozunk az éghajlatváltozás megállításáért. Az emberiség egyik legnagyobb hibája, hogy elszakadtunk a természettől, nem látjuk, hogy a részei vagyunk. A felelősségvállalás kulcsfontosságú, de mentálhigiéné szempontból is nagyon fontos időt tölteni a természetben.
Voltam, sajnos csak nagyon rövid időre, anno 2013-ban. A legjobban az fogott meg, hogy az ember úgy tehet, mintha egy Wes Anderson-filmben lenne. Tele van csodás részletekkel, a Széchenyi fürdő például nagyon szép.
Ünnepeld velünk a színek erejét: látogass el szeptemberben a S/ALON BUDAPEST lakástrend kiállításra a Budapest Arénába! Addig is iratkozz fel hírlevelünkre, és kövess minket Facebookon és Instagramon további inspirációkért!
