Programozóként Dávid rengeteg időt tölt a számítógép előtt, amit imád, de nem meríti ki a kreatív energiáit, melyek gyerekkora óta különböző formában kísérik. 8 óra munka után az ideje legnagyobb részét Budapest egyik legújabb, feltörekvő közösségi kerámia stúdiójának vezetésével tölti, ahol saját kerámiáit is készíti. 2018-ban kezdte el az agyagot mint médiumot használni. Munkáit a kísérletezés jellemzi, minden alkotása újabb ötletekhez vezeti.

Dísztárgyai a Koppenhágában töltött éveiből táplálkoznak. Az egyszerű, letisztult formák és ezek torzításai foglalkoztatják. A dán főváros - azon kívül, hogy a skandináv dizájn központja - rengeteg érdekes graffitit rejt. Ezeket is felidézi dísztárgyai felületén. Graffitizéshez használt szprék neon és króm színeivel díszíti a vázákat, melyek pár keramikusból megbotránkozást, másokból elismerést váltanak ki. Ez a fajta ellentmondás és esetlegesség hajtja a vázák készítésénél: Több óra munka után egy szép formát az utolsó “tollvonás” tesz egésszé vagy ront el véglegesen.